Moór Emánuel Moór Emánuel

 

Moór Emánuel zongoraművész, zeneszerző
(Kecskemét, 1863. február 19. – Mont Pélerin sur Vevey, Svájc, 1931. október 20.)
 
 
Moór Emánuel
 
 
Alsóbb iskoláit szülővárosában végezte, de onnan kb. 11 éves kora körül elszakadt, így zenei tanulmányait már Budapesten és Bécsben. 1880 augusztusában hangversenyt adott Kecskeméten, melyről így számoltak be a korabeli lapok: „Ámbár a fiatal Moór Manó még nem ért el addig, ahol a zongorajáték netovábbját képzeljük, mégis művészi technikája, kifejlett műízlése és egyes zenedarabok felfogásában s előadásában kitűnt előrehaladottsága méltó reményeket költött hallgatóságában az iránt, hogy a jeles ifjú a zeneművészet és kivált a gyakorlati zeneművészet terén kiváló képzettsége által hírt és elismerést fog nyerni. Különb tetszésben részesíté közönségünk Liszt Ferenc 2 gyönyörű, művészileg értelmezett Rhapszódiáját.” (Ittzés, 2013) 1884/85-ben a szegedi zeneiskolában tanított és karnagyként kedveltette meg magát a szegedi Polgári Dalárda karnagyaként.
1885-87 Amerikába ment, New Yorkban lett kántor, majd Angliában és Németországban hangversenyezett (Lili Lehmann énekesnő zongorakísérőjeként fél világot beutazta). 1888-ban Angliába költözött. Gazdag felesége pénze lehetővé tette számára, hogy csak a művészetnek éljen, s ez az asszony halála után sem változott tekintélyes öröksége miatt. Második feleségével, a skót származású zongoraművésznő Winifred Christie-vel Svájcba költöztek. Moór három földrész világvárosaiban bolyongott, ott volt minden fontosabb zenei eseményen. 
Nevéhez fűződik az ún. „Duplex-Coupler Grand Pianoforte”, más néven Pleyel-Moór-zongora megszerkesztése. A hangszernek két, egymás fölött elhelyezett klaviatúrája van; öt pedálja közül kettő kopulázó, amellyel az alsó klaviatúra hangjainak oktávjai is megszólaltathatók. Könnyíti a nagy fogások és oktávfutamok játékát s fokozza a zongora dinamikai skáláját. A hangszert Moór Emánuel és második felesége, a skót származású zongoraművésznő Winifred Christie Budapesten is bemutatta (1928).
Pablo Casals katalán gordonkaművész, akit Moór Haydn-re és Boccherini-re emlékeztetett, különcnek tartotta a komponistát: „Nem ismertem hozzá hasonlót, aki ekkora tehetséggel képes megsérteni másokat és ellenségeket szerezni. Parancsoló modorú ember volt, felfortyanó és hevesen önfejű. Ha valaki nem értett egyet vele, vadul ellene fordult és sértegette.” (László, 1974) Ugyanakkor Casals igazi zseninek tartotta Moórt, a század kimagasló zeneszerzőjének, akinek műveit nem azok belső értéke miatt mellőzik.
 
Művei: 3 opera (Die Pompadour; Andreas Hofer, 1902, Hochzeitsglocken, 1908), 8 szimfónia, mise, zenekari szvit, 7 hegedűszonáta, szvitek, hegedű-és gordonkaversenyek, 3 zongoraverseny, vonósnégyes, zongoradarabok, dalok, stb.
 

Hangfelvételei könyvtárunkban:

Cello concertos [hangdok. ] / Emauel Moór (CD)

Gordonka - zongora szonáták [hangdok. ] / Moór Emanuel (CD)

Hans Koessler,  Emanuel Moór chamber works [hangdok. ] / Hans Koessler ; Emanuel Moór (CD)

 

Moór Emánuel virtuális kiállítás

 

Interneten meghallgatható művei:

Vonósszerenád (Op. 16)

Szonáta zongorára és gordonkára No.1 (Op. 22) [1.tétel] [2. tétel] [3. tétel]

Szonáta gordonkára és zongorára (Op. 53) [1.tétel] [2. tétel] [3. tétel]

Szonáta gordonkára és zongorára No.2. (Op. 55) [1.tétel] [2. tétel] [3. tétel] [4. tétel]

cisz-moll versenymű csellóra és zenekarra (Op. 64) [1.tétel] [2. tétel] [3. tétel] [4. tétel]

D-dúr versenymű két csellóra és zenekarra (Op. 69) [1.tétel] [2. tétel] [3. tétel] [4. tétel]

Szonáta zongorára és gordonkára No.3 (Op. 76) [1.tétel] [2. tétel] [3. tétel]

E-dúr Prelude csellóra és zenekarra (Op. 123)

 

Irodalom:

Bónis Ferenc: Élet-pálya : Kodály Zoltán, Budapest : Balassi Kiadó, cop 2011. (558. kép)

Brockhaus Riemann zenei lexikon (Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht), Bp. : Zeneműk., 1983.

Heltai Nándor: Akit Pablo Casals menedzselt - Alkotókészségét Haydnéhoz hasonlították, In: Petőfi Népe, 1988. február 19.

Heltai Nándor: "Csodáltam tehetségét" – Pablo Casals Moór Emánuelről, In: Kecskeméti Magazin, 2006. május

Ittzés Mihály: Moór Emanuel emlékezete Kecskeméten, In.: Muzsika, 2013. (56. évf.) 7. sz. (2018.03.07.)

László Miklós: Emanuel Moór, In.: Múzsák : múzeumi magazin, 1974. (5. évf.) 2. sz. 37-38. old.

Leskowsky Albert: Zongora á la Moór Emánuel, In: Kecskeméti Szemle, 1987. dec.

Szabó Tamás: Moór Emánuel, In.: Péterné Fehér Mária, Szabó Tamás, Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon, Kecskemét : Kecskeméti Lapok Kft, 1992. p.187.