Kékesi János Kékesi János

 

Kékesi János orgonista, zeneszerző
(Pilisvörösvár, 1912. december 20. - Kecskemét, 1984. január 21.)
 
 
Kékesi János
 
 
A kecskeméti Nagytemplom orgonistája, kántora, zeneszerző. Városszerte a "vak kántor" néven ismerték. Délvidéki szerb-sváb családból származott, aki őseinek Banadics (néhol Banadits) nevét felnőtt korban magyarosította. 1918-ban egy első világháborúból visszamaradt lövedék robbant fel a kezei között, ami megfosztotta szeme világától, s balkezének 3 (néhol 5) ujjpercét is elvesztette. Már diákként is kiválóan játszott zongorán és orgonán és egyes források szerint fúvós hangszereket is megszólaltatott. 1932-től Budapesten a Vakok Intézetében karnagy-és kántorképzőt végzett. (Egyes források szerint 1930-ban Esztergomban szerzett kántori oklevelet.) 1931-1941 a Pilisvörösvári bányatemplomban kántorizált, de helyben dzsessz-zenekara is volt. 1942-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora tanszakán folytatta tanulmányait Hernádi Lajos, Weiner Leó, Kodály Zoltán és Molnár Antal tanítványaként. 1947-ben szerzett zongoratanári oklevelet. Kiváló eredményei miatt marasztalni akarták, hogy tanítson a Zeneakadémián. Közben azonban megnősült és két gyermeke született – Gizella és János –, így nem fogadta el a rangos állást. 1948-ban a család Kecskemétre költözött. (Másik forrás szerint 1941-ben költözött Kecskemétre és a Zeneakadémiát már Kecskemétről magánúton végezte.) és a Zeneoktatói Munkaközösségének tanára, 1956-tól közel 10 éven keresztül vezetője. Kórus- és zenekari műveket, zongoradarabokat, versenyműveket és kamaraműveket, fia számára klarinétversenyt komponált. Érdekelte a tánczene, műdalokat, nótákat is írt. „Miss Vörösvár” vagy „Rézika” c. három felvonásos operettjét nagynevű művészekkel a pesti Jókai Színház állította színpadra. 1936-ban a Blaha Lujza Színházban került színre „Rózsakirálynő” c. operettje. Miséket (Angyalmise, Karácsonyi mise) és számos egyéb egyházzenei kompozíciót is szerzett, amelyek szövegét szinte kivétel nélkül ő maga írta. Nagy sikert jelentett számára, hogy 1935-ben Stephen Smith karmester 20 tagú zenekarával a Zeneakadémián műsorra tűzte angolkeringőjét és tangóját. Műveit nemzetközi pályázatokra is elküldte, New Yorkban és Bécsben 2., Párizsban 3. helyezést ért el.
1937. március 7-én – az abesszin háború győzelmes befejezése alkalmából – nagyzenekarra írt „Mussolini indulóját” elküldte a Ducének, aki azt Da Vinci gróf olasz nagykövet által személyesen köszönte meg. 1983-ban a pápának küldte el „Fatimai szent Szűz” c. orgonára írott szerzeményét, amit a Szentatya hálás szívvel fogadott és Apostoli Áldását küldve, Isten áldását kérte Kékesi János életére.
Kecskemétre kerülve a ferencesek Szent Miklós templomának kántora lett. Hite miatt sok támadás érte: lányát ezért nem vették fel a Zeneakadémiára, így fia felvételijekor nyugdíjba vonult (ő el is végezte a klarinét szakot). Ettől kezdve vasárnap délelőttönként a Nagytemplomban orgonált. Országszerte adott orgonahangversenyeket (pl. Pannonhalmán rendszeresen), de fellépett kápolnában, vendéglőben, színházban, művelődési házban, a legkülönfélébb hangszerekkel (orgona mellett zongorán, tangóharmonikán, szaxofonon és klarinéton), sok esetben – bár családjával szűkösen élt – honorárium nélkül, jótékony céllal. Első nyilvános koncertje 1943-ban, első szerzői estje 1961-ben volt. Egyik fellépését követően a helyi sajtó így méltatta: „Tavaszi varázslat volt a muzsikában, elmúlt a röpke idő. Mintha nem is percekkel számoltunk volna. A zene országában más mértékkel mérnek.” Vezette a kecskeméti angolkisasszonyok kórusát is, és szoros barátságot ápolt több kegyesrendi paptanárral. Murányi Károllyal, a piarista templom kántorával közösen külföldön is koncertezett. 
Magántanulókat haláláig fogadott: több száz növendéke volt élete során. Nem egy esetben fedezte fel a nála zongorázni tanulónál, hogy más hangszerhez nagyobb tehetsége lenne. Így irányította át pl. zongoráról klarinétra Maczák János klarinétművészt.
Kecskemét II. világháborús kiürítésekor a családnak menekülnie kellett. Visszatérve lakásukat kifosztva találták. Mindazok, akikért a háború előtt élt és dolgozott, akik boldogulására jótékonysági koncerteket tartott, elutasították támogatási kérelmét. Tóth László polgármestertől kaptak gyermekei egy doboz szaloncukrot karácsonyra. 
1978 augusztusában, Prágában, bronzérmet nyert műveivel (Fúvós kvintett, Klarinétverseny, Scherzo) 
1984. január 21-én hajnalban lánya születésnapja és egyetlen unokája névnapja alkalmából Kiskunhalasra indult a családhoz vonattal, a vonaton azonban szívinfarktust kapott.
 
Irodalom: