Kerek európai évfordulók 2021 februárjában Kerek európai évfordulók 2021 februárjában


Kerek évfordulók Európában - 2021. február


2021. februárjában kettő, az Európai Unió történetének és jelenlegi működésének szempontjából is fontos megállapodás kerek évfordulóját ünnepeljük.
Az alábbiakban ezekről a szerződésekről olvashatnak egy-egy rövid összefoglalót, képes összeállítás kíséretében.

 

Kellemes időtöltést kívánunk!

A Nizzai Szerződés A Nizzai Szerződés

30 éve írták alá a Nizzai Szerződést

A Nizzai Szerződésről

Az Alapjogi Chartát az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács elnökei írták alá az Európai Tanács nizzai ülésén. Az Európai Unióról szóló szerződést, az Európai Közösségeket létrehozó szerződéseket és egyes kapcsolódó jogi aktusokat módosító Nizzai Szerződést az Európai Parlament elnöke, Nicole Fontaine jelenlétében írták alá. A Nizzai Szerződés célja az Európai Unió intézményi struktúrájának megreformálása volt annak érdekében, hogy megbirkózzon az újabb bővítések jelentette kihívásokkal. A Nizzai Szerződéssel megnövekedtek a Parlament jogalkotási és felügyeleti hatáskörei, és a minősített többséggel történő szavazást több területre is kiterjesztették a Tanácson belül.


A nizzai szerződést 2001. február 26-án írták alá az Európai Unió akkori tagállamai, és 2003. február 1-jén lépett hatályba. Kiegészítette a maastrichti szerződést (az Európai Unióról szóló szerződést) és a római szerződést (Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződést). A nizzai szerződés megújította az Unió intézményrendszerét, hogy az a tervezett bővítések után is működőképes legyen. Ezt az amszterdami szerződéssel akarták biztosítani, de annak megkötésekor nem jártak sikerrel.

A hatályba lépés egy ideig kétséges volt, miután az ír népszavazás 2001 júniusában elutasította. A népszavazást egy évvel később megismételték, ahol a szavazók elfogadták a szerződést.
 

A szerződés intézkedései

A nizzai szerződés megváltoztatta a szavazás rendszerét a Tanácsban. Az új rendszerben a szavazás sikerességéhez szükséges:

-        a tagországok legalább felének (egyes kérdésekben kétharmadának)

-        a szavazatok legalább 74%-ának

-        a népesség legalább 62%-ának

az egyetértése.

A szerződés az Unió bővítése után 732-re emelte képviselői helyek számát az Európai Parlamentben.

Csökkentette az Európai Bizottság tagjainak számát. Elrendelte, hogy amint az Európai Unió tagállamainak száma eléri a 27-et, a biztosok száma kevesebb legyen a tagállamok számánál. A módosítás 27. tagállam csatlakozása utáni első Bizottság hivatalba lépésének időpontjától lép érvénybe.

A szerződés tartalmazott intézkedéseket az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejártának pénzügyi következményeivel kapcsolatban.
 

További információk az EU hivatalos honlapján:

https://www.europarl.europa.eu/about-parliament/hu/in-the-past/the-parliament-and-the-treaties/treaty-of-nice


Forrás:

https://www.europarl.europa.eu/about-parliament/hu/in-the-past/the-parliament-and-the-treaties/treaty-of-nice
https://hu.wikipedia.org/wiki/Nizzai_szerződés


 

Képgaléria Képgaléria

Az Európai Unió februári évfordulói képekben

(Kép forrása: https://www.europarl.europa.eu )

                              

   (Kép forrása: https://www.cvce.eu )                        (Kép forrása: http://www.desmoulin.net )

                              

(Kép forrása: https://www.cityofchesapeake.net) (Kép forrása: https://www.europarl.europa.eu)

( Kép forrása: https://www.timetoast.com)

Az Egységes Európai Okmány Az Egységes Európai Okmány

35 éve írták alá az Egységes Európai Okmányt

Az Egységes Európai Okmányról

Az első kormányközi konferencia 1985. szeptember 9-én kezdte meg munkáját Olaszország elnökletével. A tárgyalások eredményeként 1986. február 28-án, Brüsszelben elfogadták az Egységes Európai Okmányt.

Az Egységes Európai Okmány módosította az Európai Közösségeket létrehozó szerződéseket, és európai politikai együttműködést teremtett. Az Egységes Európai Okmány (EEO) hatálybalépésével hivatalossá vált az „Európai Parlament” elnevezés (amelyet a Közgyűlés 1962 óta használt). Az EEO emellett – az együttműködési és a hozzájárulási eljárás bevezetésével – bővítette az EP jogalkotási hatásköreit.

Az Egységes Európai Okmány (Single European Act) az 1957-es Római Szerződés első fontos átdolgozását jelentette. Az Okmány az Európai Közösség számára célként állapította meg az egységes piac bevezetését 1992. december 31-ig, valamint törvénybe iktatta az Európai Politikai Együttműködést, a Közös Kül-és Biztonságpolitika előfutárát.


Az Egységes Európai Okmányt kilenc tagállam 1986. február 17-én, Luxemburgban írta alá, majd őket követte Dánia, Olaszország és Görögország 1986. február 28-án Hágában.
Az Okmány 1987. július 1-jén lépett hatályba, a Delors-bizottság működése idején.

Háttere

Az egyezmény létrejötte szempontjából fontos tényező volt, hogy az Európai Közösség tagjai tényleges szabad kereskedelmet szerettek volna megvalósítani, ami a tagállamok közötti jogharmonizációt és a politikai ellentmondások feloldását is szükségessé tette. Az okmány aláírását számos lépés előzte meg, ilyen volt például Az Európai Unióról szóló szerződés tervezete, melyet az Európai Parlament 1984. február 14-én fogadott el.
1984. júniusában a parlamenti szerződéstervezetből kiindulva egy, az állam- és kormányfők személyes képviselőiből álló és Dooge ír szenátor által vezetett ad hoc bizottság megvizsgálta az intézményi kérdéseket. A Dooge-bizottság jelentése felkérte az Európai Tanácsot, hogy hívjon össze kormányközi konferenciát az Európai Unióról szóló szerződéssel kapcsolatos tárgyalások lefolytatásához. 1985-ben A Bizottság Jacques Delors elnök kezdeményezésére fehér könyvet tett közzé, amely körülbelül 280 uniós jogszabály elfogadásának segítségével tette egységesebbé a felaprózott közös piacot, és amely – az intézményi megújulással együtt – az Egységes Európai Okmány gerincét képezte. A Bizottság ütemtervet terjesztett elő, és 1992. december 31-ét jelölte meg végső határidőként. Az 1985. június 28–29-i milánói Európai Tanács végül összehívta a kormányközi konferenciát, amely a luxemburgi elnökség idején 1985. szeptember 9-én nyílt meg, és 1986. február 28-án, Hágában fejeződött be.

Céljai

Az Okmány legfontosabb célja, hogy az egységes belső piac kialakítása által dinamikusabbá tegye az integrációs folyamatot. A déli bővítés, vagyis Spanyolország és Portugália küszöbön álló csatlakozása is az uniós intézmények megreformálását sürgette. Az egységes belső piac ezen kívül a döntéshozatali eljárás felgyorsítását is szükségessé tette, ám ez a meglévő szerződések alapján nehezen volt elérhető, különösen a Tanácson belül követett döntéshozatali folyamat miatt, amely a jogszabályok harmonizációja tekintetében egyhangú döntéseket követelt. A gyorsabb döntéshozatal érdekében számos területen kellett módosításokat bevezetni: a Tanács döntéshozatali eljárásában, a Bizottság és a Parlament jogköreiben valamint a Közösség hatáskörei kiterjesztésében is.

Intézményi és politikai változások

Az Egységes Európai Okmány kibővítette a minősített többségi szavazást a Tanácsban annak érdekében, hogy az egyes tagállamok nehezebben tudják megvétózni a jogszabályjavaslatokat. Létrehozta az Európai Tanácsot, amely hivatalos keretet adott az állam- és kormányfők konferenciáinak és csúcstalálkozóinak, ugyanakkor döntéshozatali jogkörrel nem rendelkezett. Megnövelte továbbá a Parlament befolyását azáltal, hogy bevezette a hozzájárulási és az együttműködési eljárást.
A hozzájárulási eljárás értelmében a Parlament vétójogot kapott néhány fontos kérdésben, mivel a Tanácsnak meg kellett szereznie a Parlament egyetértését ahhoz, hogy az adott kérdésben döntést hozzon, az együttdöntési eljárással pedig egy kétolvasatos eljárás került bevezetésre, melynek során, ha a Parlament első körben elutasít egy javaslatot, azt követően a Tanács már csak egyhangúlag hozhat döntést. A Parlament jogköreinek kibővítése hozzájárult ahhoz, hogy az eljárás gyorsabb és hatékonyabb legyen, de sok esetben továbbra is a Tanácsé maradt a végső döntés joga. Az Okmány az uniós szakpolitikák fejlődésére is hatást gyakorolt, főként a szociálpolitika, a regionális politika, a környezetvédelmi politika, valamint a kutatás és fejlesztés területein történt előrelépést, ami nagymértékben hozzájárult a kohézió megerősítéséhez a közösségen belül.

Eredmények

A négy alapszabadság (áruk, szolgáltatások, tőke és személyek szabad áramlása) szempontjából fontos eredményeket sikerült megvalósítani az Okmány által: a határellenőrzések megszűnése mellett összehangolásra kerültek mindazok az előírások, melyek az áruforgalomra, kereskedelemre, valamint a fogyasztó- és környezetvédelemre vonatkoztak. A munkavállalók szabad mozgása érdekében teljessé tették a diplomák és iskolai végzettségek kölcsönös elismerését. Egységesítették a társasági cégbejegyzéseket, és az adórendszerek közelítésével próbálták meg csökkenteni a fennálló akadályokat.
 

További információk az EU hivatalos honlapján:

https://www.europarl.europa.eu/about-parliament/hu/in-the-past/the-parliament-and-the-treaties/single-european-act

Forrás:

https://www.europarl.europa.eu/about-parliament/hu/in-the-past/the-parliament-and-the-treaties/single-european-act
https://hu.wikipedia.org/wiki/Egységes_Európai_Okmány