Dávid Gyula Dávid Gyula

 

Dávid Gyula zeneszerző
(Kecskemét, 1913. május 6. – Budapest, 1977. március 14.)
 
 
Dávid Gyula (Fotó: Nagygyörgy Sándor)
 
 
Középiskolai tanulmányait Kecskeméten végezte, 1934-ben érettségizett a Református Gimnáziumban. A Zeneakadémián Siklós Albert és Kodály Zoltán növendékeként 1938-ban kapott diplomát zeneszerzés szakon, majd bekapcsolódott a Kodály vezette népdalgyűjtésbe. 
„Előkészítős évemben Kerényi Györggyel Heves megyében népdalokat gyűjtöttem. Kodályt 50. születésnapja körül látogattuk meg.[…] Tanácsára folytattam a népdalgyűjtést, Somogy megyében fölfedeztem Karád népdalait. Vagy 300 népdalt jegyeztem le. […] Kodály szerette volna, ha monografikus igénnyel dolgozom fel. […] Persze, zeneszerzés tanulmányaim annyira elfoglaltak, hogy ezt a munkát nem végezhettem el.” – idézi a komponistát Breuer János. A zeneszerzés szakkal párhuzamosan magánúton tanult hegedülni Rados Dezsőtől. 
1938-45 a Székesfővárosi Zenekarban brácsázott (együtt dolgozott Otto Klemperer, Willem Mengelberg, Pierre Monteux karmesterekkel), 1945-49 a Nemzeti Színház karmestere volt, közben több kísérőzenét is komponált, 1949-51 a Magyar Néphadsereg Művészegyüttes zenekarát vezette.
1951-től 1974-ig, nyugdíjazásáig tanított a Zeneakadémián zeneelméletet, fúvós hangszerelést, fúvós kamarazenét, óraadó tanárként, később a Bartók Konzervatórium tanáraként. Alapító tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének. A harmincas évek derekán zenekritikával is foglalkozott.
Zeneszerzői ars poeticájáról így vallott egy interjúban: „Zenei neveltetésem, múltam, tapasztalataim, élményeim alkotják azokat az elemeket, amelyekből stílusom kialakult. Gyerekkoromban életre szóló impulzusokat kaptam az iskolában Rajeczky Benjámintól: nemcsak Kodály akkoriban keletkezett kórusaival ismertetett meg, hanem a gregoriánnal és reneszánsz mesterekkel is.[…] Véleményem szerint mondanivaló és hagyomány nélkül nincs zeneszerzés […] mi a mondanivalóm? Természetesen mindig valamiféle érzelem közlése. A zene valamennyi művészet között a legalkalmasabb az érzelmek kifejezésére. Tudom, némely teóriák szerint a zenének semmit nem kell kifejeznie; bizonyos divatos modern áramlatok tiltakoznak az érzelmek zenei megnyilvánulása ellen. De ez a tagadás vajon nem maga is egyfajta érzelemről árulkodik?”
„Műveinek stílusa-hangvétele a Bartók és Kodály után fellépett zeneszerző-nemzedék jellegzetes magyar hangját gazdagítja egyéni színekkel. Anélkül, hogy idézetként felhasznált volna folklór-anyagot, műveit áthatja a népdal, népies muzsika, a magyar zenei hagyomány szelleme. Bár az 50-es, 60-as évek fordulóján újabb kifejező eszközhöz fordult figyelme, továbbra is megőrizte egyéniségét, korábbi kompozícióinak frissességét. Műveinek legfőbb ismertetőjegye a gazdag melodikus invenció s a klasszikus formavilág csiszolt alkalmazása. Zenéjének másik meghatározója, hogy Dávid, amint ezt nem egyszer hangsúlyozta is, óvakodik bárminemű dogmatizmustól. Alkotómunkájában szem előtt tartotta műveinek előadóit, darabjainak többsége valósággal a kiszemelt előadóművészek testére készült, maximálisan figyelembe véve képességeiket.” (BMC)
 
Díjak, elismerések:
Erkel Ferenc-díj (1952, 1955)
Kossuth-díj (1957)
 
 
Művei könyvtárunkban:
 

Hangfelvételek:

Brácsaverseny ; Hegedűverseny ; Sinfonietta (hanglemez)

Concertos / Gyula Dávid, Tibor Sárai, András Mihály (CD) - Brácsaverseny (1950)        

Hegedűverseny (1963) ; Szonáta hegedűre és zongorára (1968) ; IV. szimfónia (1970) ; Sinfonietta (1960) / Dávid Gyula (hanglemez)

Zeneművek a főváros egyesítésének 100. évfordulójára / Ránki György, Dávid Gyula (hanglemez)

 

Nyomtatott kotta:

Arany Lacinak (egyneműkar) 

Concerto per violino e orchestra

Fúvósötös No.1

Quartetto per archi

 
Művei:
 
Zenekari művek:Gyászének/Októberi ének „A vértínúk emlékére” (1945); 4 szimfónia (1948, 1958, 1960, 1970); Dance Music (1950); Brácsaverseny (1950); Színházi zene kamarazenekarra (1956); Szinfonietta kamarazenekarra (1960); Sánta scherzo (1962); Kodály-köszöntő. IX. variáció (elveszett); Concerto grosso brácsára és vonószenekarra (1963); Nyitány (1965); Concerto per violino e orchestra / Hegedűverseny (1965); Concerto per corno e orchestra / Kürtverseny (1970); Ünnepi előjáték Bp. centenáriumára (1972); Szabadság útján (é.n.)
 
Kamarazene: Fúvósötös(1949, 1955 (Szerenád, elveszett), 1964, 1968); Szonáta fuvolára és zongorára (1954); Vázlatok fúvóshármasra – oboa, klarinét, fagott (1958); Tanulmány fúvóshármasra – oboa, klarinét, fagott (1959); Vonósnégyes No. 1. Kodály Zoltánnak 80. születésnapjára (1962); Preludium fuvolára zongorakísérettel (1964); Szonáta hegedűre és zongorára (1968); Miniatűrök, rézfúvós szextett (1968); Szonatina brácsára és zongorára (1969/1971, elveszett); Zongoratrió hegedűre, csellóra és zongorára (1972); Vonósnégyes No. 2. A Tátrai Vonósnégyesnek (1973) Darab brácsára zongorakísérettel (1974); Vonósnégyes No. 3. Op. posth. (1975-76)
 
Szólóhangszeres művek: Két dialógus zongorára (1943); Szonáta zongorára (1955); Vázlatok zongorára (1958); Szonáta szólóhegedűre (1971)
 
Vokális művek:
 
Hangszer vagy zenekar-kíséretes dalok
  • Három Berzsenyi-dal: Az esthajnalhoz, A reggel, Az örömhez(mezzoszoprán hangra zongorakísérettel, 1939);
  • Három zenekari dal Ady Endre és József Attila verseire: 1. Sappho szerelmes éneke (Ady Endre), 2. Névnapi dicséret (József Attila), 3. Mellékdal az Ódából (József Attila) (énekhangra zenekari kísérettel, 1946);
  • Két szerelmes ének Ady Endre és József Attila versére (=Három zenekari dal 1, 2) (1946);
  • Gyere hozzám vacsorára (duett szopránra és baritonra szimfonikus zenekar kísérettel, 1950);
  • Öt Csokonai-dal: 1. Első szerelemérzés, 2. A magánossághoz, 3. A rózsabimbóhoz, 4. Tartózkodó kérelem, 5. Az estvéhez (mezzoszopránra és kamarazenekarra, 1955);
  • Április 4. Benjámin László versére (énekhangra és zongorára, 1952);
  • Tavaszi nóta Weöres Sándor versére (énekhangra és zongorára, 1953);
  • Az én rózsám Gerencsér Jenő versére (énekhangra és zongorára, é.n. [1953]);
  • Egy pannóniai mandulafácskához (=Lakjatok vígan I., Janus Pannonius – Weöres Sándor, tenor hangra zongorakísérettel, 1956);
  • Lakjatok vígan… lírai dalok XV-XVII. századbeli költők verseire: I. Egy dunántúli mandula-fáról (Janus Pannonius – Weöres Sándor), II. Borivóknak való (Balassi Bálint), III. Az rigónak ő szólása (ismeretlen szerző), IV. Lakjatok vígan (ismeretlen szerző a XVII. századból)  (tenor hangra és zenekarra, 1956);
  • Mikor a rózsák nyílni kezdtek Vas István versére (tenor hangra, fuvola és brácsa kísérettel, 1963);
  • A rózsalángolás Vas István versére: 1. A rózsalángolás, 2. Mikor a rózsák nyílni kezdtek, 3. Idegen virág (kamarazene női hangra, fuvolára és mélyhegedűre, 1966, elveszett);
  • Ifjúmunkás induló Raics István versére (énekhangra és zongorára, é.n.)
Kíséret nélküli dalok: Weöres duettek: Őszi ködben, Túl, túl, messze túl, Szállni, szállni… (két női hangra, 1956); Anyák napján Jankovich Ferenc versére (egyszólamú ének, 1958); Dal a vörös zászlóról Devecseri Gábor versére (egyszólamú ének, 1963)
 
A capella kórusok:
  • Névnapi dicséret Görög Péter versére (vegyeskar, 1948);
  • Új magyaroknak – Három a capella vegyeskar József Attila verseire: 1. Füst, 2. A favágó, 3. Egyszerű ez (1957, elveszett);
  • Favágó József Attila versére (= Új magyaroknak 2., vegyeskar, 1957);
  • Tavaszi szeretők verse Radnóti Miklós költeményére (vegyeskar, 1959);
  • Öt egyneműkórus József Attila verseire:1. Bevezető, 2. Perc, 3. Tedd a kezed, 4. Dudoló, 5. Gyöngy (1959);
  • Arany Lacinak Petőfi Sándor versére (egyneműkar, 1961);
  • Gyászének Raics István versére (férfikar, 1963);
  • Változások Raics István verseire: 1. Fanyar-édes, 2. Cikádák, 3. Diószüret, 4. Nyom és emlék (négy madrigál vegyeskarra, 1964, elveszett);
  • Lirai himnus a „Pinyő”-hözCsongrádi Károly versére (férfikar, 1965);
  • Köszöntő Raics István versére (vegyeskar, 1970);
  • Májusi dal Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij versére (férfikar, elveszett)
Hangszer vagy zenekar-kíséretes kórusok, kantáták:
  • Április 4. – Menetdal Tóth Sándor versére (egyneműkarra és szimfonikus zenekarra, 1950);
  • Mint a napfény Benjámin László versére (egyneműkarra és zongorára, 1950);
  • Rendőrdal Romhányi József versére (egyszólamú énekkarra és szimfonikus zenekarra, 1952);
  • Három koreai dal (vegyeskarra és szimfonikus zenekarra, 1952);
  • Katonadal / Őrségen Tóth Sándor versére (vegyeskarra és két trombitával kiegészített népi zenekarra, 1952);
  • Békekölcsön csasztuska (szövegnélküli egyszólamú kórusra és zongorára, 1952);
  • Koreai népdalok: 1.[cím nélkül], 2.Dal a szántásról, 3.A jó termés dala (vegyeskarra és szimfonikus zenekarra, 1953);
  • Katona nóta Devecseri Gábor versére (egyszólamú énekkarra és zongorára, 1953);
  • Dal Gál Zsuzsa versére (egyszólamú énekkarra és szimfonikus zenekarra, 1958);
  • Dob és tánc Weöres Sándor versére (vegyeskarra és tíz ütőhangszerre, 1961);
  • Úttörő csúfoló (gyermekkarra és szimfonikus zenekarra, 1962);
  • Felhőtlen ég – Ének arról, aki megtanult repülni Raics István szövegére: I. Felhőtlen ég, II. Megtorpant vágy, III. Új tenger tárul (kantáta tenorszólóra, vegyeskarra és szimfonikus zenekarra, 1964);
  • Égő szavakkal Raics István versére (kantáta vegyeskarra és szimfonikus zenekarra, 1969);
  • Rólad álmodunk, hazánk Gál Zsuzsa versére (gyermekkar zongorakísérettel, 1966, elveszett)
  • Győz a szegény ember Weöres Sándor versére (kantáta három tételben vegyeskarra, szoprán, tenor, basszus szólóra és szimfonikus zenekarra, é.n. hiányos)
  • Négy egyneműkar: 1. Csapajev dala, 2. Te tengerész, 3. Lovas induló, 4. Bátran lépjetek (egyszólamú énekkarra és zenekarra, é.n.)
  • Októberhez Tóth Sándor versére (Vásárhelyi Zoltánnak, egyneműkarra és zongorára, elveszett)
Indulók: Honvéd díszinduló. Április 4-re (fúvószenekarra, 1951); Díszinduló a felszabadulás ünnepére (= Honvéd díszinduló, zongorakivonat, 1951); Induló (szólóhangszerre és zongorára, 1953)
 
Népdalfeldolgozások:
  • Négy negyvennyolcas dal (= Három negyvennyolcas dal: 1, 2, 3): 1. Kecskemét is kiállítja, 2. Ezernyolcszáz negyvennyolcban, 3. Garibaldi csárdás kiskalapja, 4. Most szép lenni katonának (énekhangra és szimfonikus zenekarra, 1954);
  • Öt felvidéki nóta: 1. Sokszor mondtam jaj, jaj, jaj…, 2. Szőlőhegyen keresztül, 3. Körtéfa, 4. Kicsiny a hordócska, 5. Babot vittem a malomba (énekhangra és népi zenekarra, 1955);
  • Székely és csángó népdalok: 1. Egy kicsi madárka, 2. Kit virágot rózsám adott, 3. Hegyen völgyön járogatok vala, 4. Erdő nincsen zöld ág nélkül, 5. Egy asszonynak vala három leánya, 6. Virágos kenderem, 7. Vettem majoránát, 8. Elvetettem kenderkémet, 9. Vékony cérna, kemény mag, 10. Fejér retek, fekete (női hangra és népi zenekarra, 1955);
  • Dunántúli népdalok: 1. Elejbe, elejbe…, 2. Nagyon befútta az utat a hó, 3. Rákóczi kocsmában, 4. Kis angyalom szöme szája, 5. Pej paripám réz patkója, 6. Hol jártál az éjjel cinege madár, 7. Teli kertem zsályával, 8. Feri bácsi elsétál most vígan a vásárra, 9. Zöld Ilona az ő ágyát, 10. Varga Misi kis vakarcsa (énekhangra és cigányzenekarra, 1962.);
  • Bátai népdalok I. (= Bátaszéki népdalok I.: 1, 2, 3): 1. Érik, érik a cseresznye, 2. Esik eső, látom én azt, 3. Ej Budapest, Budapest (elveszett);
  • Bátaszéki népdalok: I.: 1. Érik, érik a cseresznye, 2. Esik eső látom én azt, 3. Ej Budapest, Budapest, II.: 1. Szeretlek szeretőmnek, 2. Van jó lovam, 3. A Szen[t] Mihály, a Szen[t] Mihály, III.: 1. Falu végén ég a fatűz, 2. Kinek van, kinek van, 3. Van már kisszék (é.n.);
  • Erdélyi és csángó népdalok: 1. Erdő nincsen zöld ág nélkül (férfihangra és két cimbalomra, é.n. hiányos);
  • Falu végén ég a fatűz (népdalcsokor): 1. Falu végén él a fatűz, 2. Kinek van karikagyűrűje, 3. Van már kis szék (é.n. elveszett);
  • Három negyvennyolcas dal (= Négy negyvennyolcas dal: 2,3,1): 1. Ezernyolcszáz negyvennyolcban, 2. Garibaldi csárdás kiskalapja, 3. Kecskemét is kiállítja (énekhangra és szimfonikus zenekarra, é.n.);
  • Karádi dalok: I. Játéknóták, II. Virágénekek, III. Régi katonanóták, IV. Munkadalok, V. Tréfás nóták, VI. Dudanóta (énekhangra és népi zenekarra, é.n.);
  • Karádi menyecskék (énekhang(ok)ra és népi zenekarra, é.n.);
  • Karádi népdalcsokor: 1. Csokros csillag jár az égen, 2. Elesett a lúd a jégen, 3. A karádi falu végén, 4. Folt hátán folt, 5. Dudanóta (elveszett);
  • Népi muzsika (népi zenekarra, é.n.);
  • Szentmártoni táncok(népi zenekarra, é.n.);
  • 48-as dalok (= Negyvennyolcas dal: 1, 3, 4): 1. [Kecskemét is kiállítja], 2. [Garibaldi csárdás kiskalapja], 3. [Most szép lenni katonának] (énekhangra és népi zenekarra, é.n.)
Használati zene
 
Balettzene: Nádasban (Lőrincz György): 1. Bevezetés, 2. Madár tánca, 3. Szitakötő tánca, 4. A tavirózsa tánca, 5. Gólyák repülése és tánca, 6. A szél tánca, 7. Össztánc (1948);
 
Színházi kísérőzenék:
  • Karácsonyi táncjáték (szimfonikus zenekarra, 1940);
  • Az ember tragédiája (Madách Imre, hegedűre, fuvolára, csellóra, fagottra és ütőhangszerekre, 1939);
  • Nero– Rabszolgadal (Felkai Ferenc, 1942);
  • (Versaillesi rögtönzés és) Képzelt beteg (Moliére, Csokonai Vitéz Mihály ford., 1942);
  • Kotnyelesek (Moliére, Erdődy János ford., 1946);
  • Monsieur de Pourceaugnac (= Gömböc úr, Moliére, Mészöly Dezső ford., 1943, töredék);
  • Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak (Csokonai Vitáz Mihály, 13 fúvósra, 1943);
  • Bánk bán (Katona József, Déryné Színház-változat, 1945);
  • Civilizator (Madách Imre, 1945);
  • A nők iskolája (Moliére, Heltai Jenő ford., é.n.);
  • Isten, császár, paraszt (Háy Gyula, 1945, hiányos);
  • Medveelé (Anton Pavlovics Csehov, 1945);
  • A Hetvenkedő katona (Titus Maccius Plautus, Devecseri Gábor ford., 1946);
  • Antonius és Cleopatra (Shakespeare, Mészöly Dezső ford., 1946);
  • Odysseus és Nausikaa (Devecseri Gábor, 1946);
  • Androkles és az oroszlán (George Bernard Shaw, 1947);
  • Vízkereszt: A bolond dala, Románc (William Shakespeare, 1947);
  • III. Richard (William Shakespeare, Vas István ford., 1947);
  • Duda Gyuri (= Dandin György, Moliére átírás, 1947);
  • Kényeskedők (Moliére, Hevesi Sándor ford., 1948);
  • A méla Tempefői (Csokonai Vitéz Mihály, 1948);
  • Dandin György avagy a megcsúfolt férj (Moliére, 1948);
  • Kocsonya Mihály házassága (ism. középkori szerző műve, 1948, hiányos);
  • Antigone (Szophoklész, 1949);
  • Az úrhatnám polgár (Moliére, Mészüly Dezső ford., 1950/1955);
  • A szabadság útja (Zolnay Vilmos, é.n., B: 1950);
  • Volpone (Ben Jonson, 1953);
  • Tűvétevők (Illyés Gyula, 1954, hiányos);
  • Dózsa (Illyés Gyula, 1955);
  • Mirandolina (Carlo Goldoni, 1956, hiányos);
  • Amphitryon (Heinrich von Kleist, 1957, hiányos);
  • Vérnász (Federico Gracia Lorca, Illyés Gyula ford., 1957, vázlatok);
  • Lotharingia (Emőd Tamás, 1957);
  • Mandragora (Niccolo Macchiavelli, Ben Jonson alapján, Karinthy Ferenc és Somlyó György ford., 1957);
  • Trisztán (Illés Endre, Vas István, 1957);
  • A rettegés birodalma [A Harmadik Birodalom] / Félelem és nyomorúság (Bertolt Brecht, Nemes Nagy Ágnes ford., 1958);
  • Lyuk az életrajzon (Gádor Béla, 1958);
  • Két úr szolgája (Carlo Goldoni, Révay József ford., 1958, hiányos);
  • Csodálatos Vargáné (Garcia Lorca, Benke János és András László ford., [1959], hiányos);
  • Sok hűhó semmiért (Shakespeare, Fodor József ford., 1960);
  • Alkésztisz (Euripides, 1961);
  • Egy éj az Aranybogárban (Mikszáth Kálmán-Benedek András, 1962);
  • Emlékezz haraggal (John Osborne, Ottlik Géza ford., B: 1960, töredék);
  • Figaro házassága (Beaumarchais, Horváth Árpád ford., B: 1945, elveszett);
  • Magyar Elektra (Bornemissza Péter Szophoklés nyomán, B: 1949, elveszett);
  • Othello (William Shakespeare, Mészöly Dezső ford., B: 1954, elveszett);
  • A kertész kutyája (Lope de Vega, Gáspár Endre, 1954);
  • Szent Johanna (George Bernard Shaw, B: 1945, elveszett)
Rádiójátékok: Felsült szerelmesek (Shakespeare, 1948); Scapin furfangjai (Moliére, 1949); Boldogság (Pavlenko, 1951); Bátor kapitányok (1951); Egy pár cipő (Révay József, 1958); Fehér hajú lány (1958); Bolondos állattan (Romhányi József, 1958); Hamlet (Shakespeare, Arany János ford., 1960); Danton halála (Georg Büchner, Kosztolányi Dezső ford., elveszett)
 
Filmzenék: Dunapentele (dokumentumfilm, 1951); Gazdag aratás (dokumentumfilm, R: Lakatos Vince, 1952); Medgyessy [Ferenc] (dokumentumfilm, R: Basilides Ábris, 1956); Lyuk az életrajzon (Gádor Béla, R: Nemere László, 1958)
 
Továbbá: Néptánc-kísérőzenék, Juvenáliák, töredékek és vázlatok